Alsó tagozatos koromban Koffán Károly festőművész volt a rajztanárom (évtizedek múltán elküldte nekem pár rajzom (beszkennelve!), amiket akkoriban az iskolában rajzoltam.
Gimnazista koromban a rajz házi feladatokat én csináltam meg a fél osztálynak (a másik felének pedig a padtársam).
Nem sokkal később alkalmam volt az akkori NDK-ban megismerkedni egy állami díjas festőművésszel, Herbert Aschmannal. Nagyon izgalmas új technikákat tanultam tőle, de puszta jó szándékból eltérített a művészpályáról.
Így lettem geológus… A rajz megmaradt unaloműző firkálásnak, bár az ősállattan tanulása során bőven akadt alkalmam a rajztudásom és megfigyelőképességem fejlesztésére.
A sorsfordító esemény (művészként) 1992-ben érkezett el, amikor először olvastam L. Ron Hubbard Dianetika című könyvét. Szöget ütött a fejemben az a gondolata, hogy egy kisgyerek kétéves kora körül már tudja, mi az alapvető célja az életben. Így aztán elkezdtem újra rajzolni, festeni.
Először temperával, mert az könnyen és olcsón elérhető volt. Azután döntenem kellett: olaj vagy akril? Mivel nincs külön műtermem, viszont van érzékeny orrú családom, kipróbáltam, milyen is az akrilfesték.
A huszonegyedik század kezdete óta számos kiállításom volt, csoportos és egyéni egyaránt, és elnyertem a David Art’s Nívódíjat is.
Ebben a felbolydult világban a legjobb megoldás az online galéria.
Tájképeket és absztrakt képeket megrendelésre is szívesen készítek, tetszés szerinti méretben. (A legnagyobb, megrendelésre készült festményem 160x200, 160x170, 160x200 cm-es volt, a megbízó teljes megelégedésére!)